abszolút hozamú alapok árupiacok CEE régió hazai kötvények hazai pénzpiac hozamok makrofolyamatok Monetáris politika piaci érdekesség piacok

Minden az olajról szól?!

by totalreturn 2015. november 22.

Amellett, hogy az árupiacok rossz teljesítményével sokan egy szuperciklus végéről beszélnek, ráadásul már csak ebben is visszatükröződik a kínai gazdaság lassulása én inkább most a direkt hatásairól szeretnék pár szót ejteni – elsősorban az olajra koncentrálva.

Az árupiaci árfolyamok és főleg az olajár esése igen komoly következménnyel járt a globális pénz- és tőkepiacokra. Kihatott a devizákra, inflációra, kötvényekre, monetáris politikára, de időnként a tágabb részvénypiacokra is. A teljesség igénye nélkül menjünk végig ezeken a területeken, majd a végére marad az igazi érdekesség.

Makrogazdasági fronton érdemes megkülönböztetni a nyersanyagexportőr és nyersanyagimportőr országokat (elsősorban megint csak az olajra fókuszálva). Nyilvánvalóan azok az országok, amik GDP arányosan nagy mennyiségű olajat termelnek ki és exportálnak, rosszul jártak. Az importőrök meg annál jobban örülnek. Az utóbbiaknál javul a cserearány (az exportárak relatíve kedvezőbbek lesznek az importárakhoz képest), javulhat a folyó fizetési mérleg egyenlege, nőhet a rendelkezésre álló jövedelem és mindez kihathat a gazdasági növekedésre is. Természetesen mindezek alapján a főbb nyersanyag- és olajkitermelő országok devizái éles gyengülést mutattak az árupiaci árfolyamok csökkenése során, míg mindez az importőröknek kedvezett.

A legnyilvánvalóbb helyzet mégis a kötvényekkel és az inflációval van. Mivel a legtöbb országban az üzemanyagok súlya jelentékeny részt tesz ki az átlagos fogyasztói kosárban, így az olajár mélyrepülése igen komolyan csökkentette az inflációs rátát szinte mindenhol. Az infláció és a fix kamatozású kötvények hozama pedig szorosan együttmozog, így a globális kötvénypiacokon a globális infláció mélyrepülése volt az egyik legfontosabb tényező a hozamok csökkenésében. Mielőtt áttérnénk a monetáris politikai részre, pár szót ejtsünk még a részvénypiacokról is.

Bár a részvényindexek tekintetében csak az energiaszektorral kapcsolatosan egyértelmű a kapcsolat, mégis az év során többször is azt tapasztaltuk, hogy az olajár esése rányomta a bélyegét az egész piac teljesítményére. Többször is előfordult, hogy az olajár aktuális esése eladási hullámot indított el az energiaszektor részvényei esetében, ez azonban annyira elkezdte lehúzni az aggregált részvényindexek teljesítményét, hogy a piaci hangulat romlásával más vállalatok részvényeit is adni kezdték a befektetők, majd egy méretesebb zakó jött ki az egész piacon. Természetesen ez nem tartós folyamat, de többször is előfordult az év során.

Végül elérkeztünk a monetáris politika területére. Az, hogy sok országban (köztük hazánkban is) olyan alacsony szinten vannak az alapkamatok, mint talán sose gondoltuk volna, az a nagy válságot követő talpra állás mellett nagyrészt az inflációs folyamatoknak köszönhető, amiben oroszlánrészt vállaltak az árupiacok. Lévén rengeteg országban vagy inflációs célkövetés rendszerrel működik a jegybank, vagy a mandátum egyik része az infláció célhoz való közelítése: ceteris paribus az alacsonyabb infláció alacsonyabb alapkamatot tett lehetővé/követelt meg. És itt jön az, ami ugyancsak érdekes.

 A jegybankok alapvetően nem a jelenlegi inflációs mutatókat nézik, hiszen azok alapvetően a múltat írják le. A központi bankok amennyiben meghoznak egy döntést (legyen az az alapkamat változtatása vagy éppen mennyiségi lazítás), akkor annak időt kell hagyniuk, hogy ki tudja fejteni a hatását. Éppen ezért a jegybankárok  az előremutató indikátorokat, előrejelzéseket, inflációs várakozásokat nézik, ezek alapján döntenek. Ezek közül az egyik leggyakrabban követett mutató az 5 év múlvai 5 éves várakozásokat tömörítő ún. breakeven infláció. Ami roppant érdekes, hogy Amerikában az 5év/5év inflációs várakozások – az elmúlt időben – rettentően együttmozognak a mindenkori spot olajárral. Tehát az olajár esése nem csak a jelenre, de ezek szerint a jövőbeli várakozásokra is nagyon erősen rányomja a bélyegét, talán erősebben is, mint gondolnánk.

Mit is jelent mindez? Ha ne adj Isten lényegesen letörik a 40-es szint és esetleg újabb komoly lejtmenet elé néz a WTI árfolyama, akkor nem csak az olajexportőr országok devizái gyengülhetnek tovább, míg az olajimportőr országok fizetőeszközei erősödhetnek, de az inflációs mutató is nagyon mérsékelt maradhat (bár lényeges bázishatás lesz), ami nagyon pozitív lenne a globális kötvényárfolyamokra nézve, adott esetben okozhat némi bonyodalmat pár napra a tőzsdén is, de igen komoly hatása lehet a jegybanki kamatdöntésekre, monetáris politikára is. Ez utóbbira talán erőteljesebb is, mint elsőre gondolnánk. (Persze épp itt kell megjegyezni, hogy például az USA-ban a jegybanki mandátum nem csak az inflációra, de a munkanélküliség leszorítására és a gazdasági növekedésre is kiterjed.)

Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.

Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!

Tetszett? Iratkozzon fel, hogy többet tudjon meg.