2012. július végén, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke kijelentette, hogy kész mindent megtenni az euró megőrzésének érdekében, majd hozzátette: „Higgyenek nekem, ez elég lesz”. Mindezzel komoly spekulációt indított el: a befektetők újabb nemkonvencionális eszközök bevezetését várják az EKB-tól, melynek gyanánt hatalmas áremelkedés bontakozott ki a kockázatos eszközök piacain, kiváltképp a perifériaországok állampapírjai körében.
Előzmények
A hónap során beérkező makrogazdasági adatok megerősítették a világgazdaság lassulását: a globális beszerzési menedzser indexek, az amerikai munkaerőpiaci adatok, a német bizalmi indexek, valamint a kínai külkereskedelmi adatok is kedvezőtlen számokat tártak a befektetők elé. Ezt követően egyre negatívabb hírek érkeztek a spanyol önkormányzatok felől is: a 17 tartományból akár 6 is külső segítségre szorulhat, amely tovább rontja a spanyol állam – amúgy sem egyszerű – helyzetét. Az európai szuverén adósságválság és a fiskális konszolidáció miatt romló növekedési kilátások egymást felerősítve újfent komoly turbulenciákat okoztak a pénzügyi piacokon: a spanyol és az olasz állampapírhozamok fenntarthatatlannak elkönyvelt lélektani határt léptek át. Mit jelent mindez? A hozamok egekbe szökése megnöveli a jövőbeli kamatköltségeket, amely újabb megszorításokat tesz szükségessé, ami tovább mélyíti a recessziót, végül az ördögi kör bezárul és fenntarthatatlanná válik a helyzet.
Reakció
Draghi kiemelt jelentőségű londoni beszédében – a kockázatiprémium-csatornán való fertőzést elkerülendő – igyekezett a globális befektetői hangulatot javítani. Fejtegetésében új elem volt az ún. konvertibilitási kockázat mérséklése, mint jegybanki feladat: az elnök szavait a piacok úgy értelmezték, hogy az EKB mandátumát rugalmasan értelmezi és akár korlátlanul alkalmazhat nemkonvencionális eszközöket az eurózóna fennmaradásának érdekében. A fókusz egyértelműen a kötvénypiacokra irányult. Befektetői szempontból is itt voltak a legérdekesebb momentumok: a hónap során egekbe szökő spanyol és olasz állampapírhozamok a bejelentés hatására hirtelen hatalmasat estek. A piacon már arról beszéltek, hogy Draghi fontos csatát nyert a konzervatív szemléletű politikusokkal szemben az euró megmentéséért folytatott küzdelemben. A beszédet követően azonban vezető (német) politikusok csakhamar megkérdőjelezték az EKB újszerű szerepfelfogását, ami jelezte, hogy a vita nincs lezárva. Az EKB kamatmeghatározó ülését követő sajtótájékoztatón is ez látszott: bár Draghi rendkívüli intézkedéseket helyezett kilátásba, konkrét eszközöket, időzítést, mennyiséget nem határozott meg, így csalódást lett úrrá a piacokon, amely komoly eladási hullámmal párosult.
Mit várnak a befektetők?
A jelenlegi körülmények között a legtöbb piaci szereplő a kötvénypiaci beavatkozást sürgeti. A piaci feszültségek mérséklésére, valamint az önbeteljesítő szuverén válság elkerülésére csakugyan alkalmas lehet az EKB esetleges állampapír-vásárlása. A túlzott szuverén kockázati felárakat – rövid távon – tetszőleges mértékben képes lenne leszorítani az EKB, ehhez azonban jelenleg hiányzik a közös politikai akarat. Igaz ugyanakkor, hogy a nemkonvencionális eszközök alkalmazása hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha ez az államadósság fenntarthatóságát biztosító programokkal párosul. E nélkül a segítség konzerválhatja az egészségtelen gazdaságstruktúrát, túlzottan függővé teheti az adott országot a jegybanktól, amely újabb pénzügyi buborék kialakulásához vezethet. Éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy elsőként az európai mentőalapok (EFSF/ESM) nyújthatnak segítséget a bajba jutott országoknak, megfelelő feltételek teljesítése mellett. Amennyiben ez nem lenne elég, akkor jöhet az EKB másodpiaci beavatkozása.
Mit hozhat a jövő?
Az EKB júliusban soha nem látott alacsony szintre csökkentette irányadó rátáját, azonban a gazdaság stimulálása érdekében további kamatvágásra kerülhet sor. A nemkonvencionális eszközök között szintén számos lehetőség áll az EKB rendelkezésre: újabb likviditást bővítő műveletek (LTRO), közvetlen hitelpiaci beavatkozások (CBPP), állampapír-vásárlási programok (SMP), a fedezetelfogadási szabályok lazítása, valamint további alternatív lehetőségek is a szóbeszéd tárgyai: a mentőalapok banki jogosultságokkal való felruházása vagy közös eurókötvény kibocsátása. Ugyanakkor a pénzügyi kockázatok megosztásával kapcsolatos szemléletkülönbségek fennmaradhatnak az európai hatóságok és a nemzetállami politikusok között. Az EKB látszólag a jelenlegi igen törékeny egyensúlyi állapot fenntartására törekszik: egyszerre kíván megfelelnie a befektetők rövid távú elvárásainak, valamint igyekszik mérsékelni a morális kockázatokat és ösztönözni az egyes országokat a strukturális reformok végrehajtására. Ez befektetői szempontból azt valószínűsíti, hogy továbbra is komoly piaci ingadozások várhatóak az elkövetkező időszakban: jelentős pénzügyi zavarok esetén jegybanki beavatkozásra lehet számítani, de az eszközárak magas volatilitása megmaradhat. Ennek következtében felértékelődik a gyorsreagálású professzionális vagyonkezelés, amely abszolút hozamú alapokon keresztül végzi a kockázati szint beállítását, az időzítést és az egyes eszközosztályok közti allokációt a kisbefektetők számára.
