A múltkor volt szó a feltörekvő vállalatok trükkös eladósodásáról. Most itt van a megfelelő adósságráta is.
A feltörekvő vállalatok az elmúlt években sokszor úgy vett fel a kötvénypiacon hitelt, hogy a kötvényt nem az anyacég, hanem egy fejlett országban bejegyzett leányvállalata bocsátotta ki. Ilyen módon a teljes vállalati kötvényállomány megháromszorozódott 2008. végéhez képest, és a növekmény több mint feléért ezek a leányok a felelősek.
A háromszoros hitelállomány nem probléma, ha ezzel együtt a hitel visszafizetésére való kapacitás is emelkedik, de, mint az alább látni fogjuk, ez nem így történt. Most sikerült a BIS honlapjáról kikukáznom azt a számot, ami az adósságállományt a kibocsátó vállalatok készpénztermelő kapacitásával, az EBITDA-val veti össze. A múltkori cikkben az MSCI Emerging Market részvényindex EBITDA-jával vetettem össze, leginkább azért, mert a két vállalati kör pénzügyi folyamatait hasonlónak képzeltem el, legalább irányukat tekintve. De most megvan a megfelelő adat, a kibocsátók kötvényállományát veti össze a saját EBITDA-jukkal. Ez így néz ki.
A nemzetközi kötvénypiacokon kibocsátó vállalatuk adósság/EBITDA hányadosa
Mint volt róla szó, az EBITDA azt mutatja, hogy a működés során a normál üzemmenethez kapcsolódóan nagyjából mennyi készpénzt termel a cég, és minél kisebb az adósság aránya ehhez képest, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a hitelfelvétel terheit a vállalat ki tudja csengetni. Túl magas arány esetén a lejáró adósság visszafizetése csak jelentős újabb hitelek felvétele mellett lehetséges, és amennyiben a vállalkozás kilátásai romlanak, vagy a hitelpiacon valami fennakadás van (mondjuk egy globális pénzügyi válság vagy ilyesmi), akkor hirtelen megbillen a mutatvány és jön a csőd. A fejlődő országok vállalatainak eladósodottsága így történelmi csúcson van, a válság előtt, sőt, alatta sem volt ennél nagyobb (pedig akkor a hirtelen jött recesszió miatt a vállalati árbevétel is töredékére olvadt le). Most az adósság majdnem hároméves működési pénzügyi eredménnyel egyenlő, ami messze magasabb, mint az elmúlt tíz évben bármikor.
Összehasonlításként odatettem a fejlett országok nemzetközi kötvénypiacokon aktív vállalatainak hasonló mutatóját. A két vállalati kör ebből a szempontból nem különbözik egymástól, de ez utóbbiak már megéltek egy pár adósságciklust, és azt gondoljuk, hogy nagy általánosságban a pénzügyi mutatóik is transzparensebbek, és kevesebb aknát tartogatnak, mint fejlődő társaiké. Ráadásul a fejlett országokban lényegesen kisebb növekedéshez szoktak hozzá az elmúlt tíz évben, mint az egy ideig rakétasebességgel száguldó, de mostanra csúnyán visszalassult feltörekvő vállalatok, tehát a recesszió relatíve is kisebb sokkot okozna.
Mindez nem jelenti azt, hogy a szektort temetni kell, de fontos észben tartani, hogy a bár kilencvenes évek válságai után némileg észhez tértek a feltörekvő gazdaságok, és kevés kivételtől eltekintve a gazdaságpolitika jobban figyel az eladósodásra, a vállalati viszont szektor soha nem látott könnyelmű pénzügyi stratégiát követ. Ez addig működik, amíg a lassulásból nem lesz recesszió. Ha az idén látott visszaesés átmeneti és nagyjából vége is, akkor nincs baj, lehet nyomni a pedált. Ha lassulás komolyabb, mint amilyennek most tűnik, akkor viszont már más megvilágításba kerül a folyamat.
Forrás: BIS
