Az olajárak zuhanása felbolygatta a kötvénypiacokat, zuhannak a kötvényhozamok is.
A héten volt szó már amerikai hosszú hozamokról és inflációról is, a mai posztban összekötjük ezt a két témát, a grafikonokon az inflációs várakozásokban, reálkamatokban történt változásokról lesz szó. Szerencsére az Egyesült Államokban elég likvid az inflációkövető kötvények (TIPS) piaca, így könnyű képet kapni a piac várakozásairól.
Az nem csoda, hogy a kétéves inflációs várakozások negatívak, hiszen az olajárak ekkora (tartós) esése kb 2%-ot vehet le az amerikai headline CPI-ból. De néhány más érdekességre is felhívnám a figyelmet.
Az inflációs várakozások zuhanása, nagyobb volt, mint a kötvényhozamok esése, azaz a reálkamatok emelkedtek. Hosszú idő után először már rövid lejáraton is újra pozitív tartományban vannak, ami pedig gyakorlatilag egy monetáris szigorításnak felel meg, azaz mintha a Fed máris kamatot emelt volna.
A másik érdekesség a hosszú inflációs várakozások alakulása. A monetáris politika horgonyzottságának, hitelességének egyik indikátora, hogy a piac elhiszi-e hosszú távon, hogy a jegybank tartani tudja az inflációs célt (az USA-ban ez 2% körüli inflációt jelent). A most látott zuhanás az inflációs várakozásokban azt mutatja, hogy jelenleg „nem” a válasz erre a kérdésre, még akkor is, ha a Fed által figyelt infláció és a TIPS-ekben használt inflációs mutató különböző. Persze természetes, hogy egy tízéves átlagra vonatkozó várakozás esik, amikor abból a tízből a következő két évben elképzelhető, hogy nulla lesz az infláció, de az inflációs forwardok (igen, Amerikában ilyen is van) sem áraznak például semmi másodlagos keresleti hatást, azaz a rendelkezésre álló jövedelmek növekedésén keresztül érkező inflációs nyomást, sőt.
Érdekes lesz látni mit lép erre a Fed. A rövid reálkamatok emelkedésén keresztül a piac elvégezte a tervezett kamatemelést, a hosszú inflációs várakozások viszont a 2009 óta mért legalacsonyabb szinten vannak. Nehéz ezeken csak úgy „átnézni”.
(Az adatok forrása a Bloomberg.)
