„Biztosítani a megfelelő likviditást.” – pénzügyeink egyik legfontosabb alapszabálya, ami nélkül aligha létezhet biztonságos befektetési portfólió vagy sikeres gazdálkodó szervezet.
Hatványozottan igaz ez a gondolat a befektetési alapokra, melyeknek portfóliójuk kialakítása során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a likviditás biztosítására is.
Ennek szellemiségében jelent meg 2017. júniusában az Európai Parlament és Tanács 2017/1131 számú rendelete, melynek célja a pénzpiaci alapokkal szembeni követelmények szigorítása és azok transzparenciájának növelése. A rendeletet új alapoknál már 2018. második felétől, míg a meglévő alapok esetében 2019 januárjától kell alkalmazniuk az alapkezelőknek.
Miért éppen a pénzpiaci alapok?
A pénzpiaci alapok az általuk kezelt vagyont alapvetően rövid lejáratú állampapírokban, vállalati kötvényekben és bankbetétekben tartják, ezzel rövid távú finanszírozást nyújtanak pénzügyi intézmények, vállalkozások és kormányok számára, kulcsfontosságú kapcsolatot teremtve a rövid távú pénzkereslet és –kínálat között.
A 2008-as pénzügyi válság azonban rávilágított a pénzpiaci alapok néhány kockázatára:
- pénzügyi válság esetén éppen maguk az alapok erősíthetik fel a befektetések kockázatait, hiszen az ügyfelek egy erős árfolyamkorrekciót követően tömegesen kívánják kivonni pénzüket, így az alapok további eladásra kényszerülnek.
- A tömeges visszaváltási kérelmek hatására a legbiztonságosabb eszközosztályként számon tartott pénzpiaci eszközök piacán is jelentős árfolyamesések következhetnek be, az eszközosztályra nem jellemző mértékű veszteségeket okozva a befektetőknek.
A rendelet célja úgy szabályozni a pénzpiaci alapok működését, hogy a fenti kockázatok minimalizálhatók legyenek és ezáltal az alapok a jövőben még biztonságosabb befektetési formává válhassanak.
Változás Európa-szerte
A rendelet egységesen érinti az összes Európai Unióban működő pénzpiaci alapot és rendkívül szigorúan szabályozza a működés számos aspektusát.
- A pénzpiaci alapoknak a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a likviditás biztosítására, ennek érdekében az alapoknak meghatározott arányban kell az egészen rövid, 1-2 hetes lejáratú értékpapírokat és -betéteket, illetve egynapos betéteket tartaniuk.
- Szigorúbb szabályozás alá esik a vállalható kamatkockázat mértéke is.
- Az alapkezelőknek sokkal alaposabban kell mérlegelniük a pénzpiaci alapok partnerkockázati kitettségét, mely főként a bankbetétek révén jelentkezik.
- Növekszik a pénzpiaci alapok kapcsán a befektetési alapkezelők addicionális közzétételi kötelezettsége is.
Az Aegon Alapkezelő álláspontja
A rendelet alapvető céljával természetesen egyetértünk. A szigorú szabályozások véleményünk szerint is még biztonságosabbá tehetik a pénzpiaci alapok jövőbeli működését. Előnyként említhető még, hogy a közzétételi kötelezettségek szigorodása miatt részletesebb képet kaphatnak a befektetők a pénzpiaci alapokkal kapcsolatban, mint korábban bármikor.
Hátrányként viszont megjelenik, hogy ezzel a korábbiaknál is erősebb korlátok közé szorulhatnak a hozamgenerálási lehetőségek, azaz még nagyobb kihívás lesz felülteljesíteni a referenciahozamokat.
Így készülne az EU egy újabb válságra?
Jelenleg 2008-ashoz hasonló pénzügyi válság kialakulására szerencsére nagyon kevés esélyt látunk. A fejlett piacokon a pénzügyi szektor sokkal szabályozottabbá vált a válságot követően.
A legtöbb kockázat jelenleg a világgazdaság növekedési kilátásait övezi, továbbá az is számos kérdést felvet, hogy a vezető jegybankok miként reagálnak majd.
Ha felkeltették az érdeklődését a pénzpiaci alapok vagy további kérdése merült volna fel a szabályozással kapcsolatban, akkor vegye fel velünk a kapcsolatot és örömmel megválaszoljuk a kérdéseit.
