A világgazdasági folyamatok önmagukban csak 40-50 dolláros hordónkénti árat indokolnak, 5 év múlva már annyit sem. A többi pedig politika, amiben az olaj félelmetes fegyver. Még szerencse, hogy az orosz elit nem akar kitolni saját magával.
– Beszélgetés Kardos Zsolttal az Aegon Alapkezelő Zrt. szenior termékspecialistájával –
Tizenöt évig kereskedett a chicagói és a New York-i árutőzsdén, így „testközelből” is kapcsolatba került a nyersanyagpiaccal. Mi a véleménye az olaj mostani ármozgásairól?
Magam úgy gondolom, hogy az amerikaiak véletlenül rájöttek: nem a rakétafegyverkezéssel kell lekörözni Oroszországot. Az ellenséget térdre lehet kényszeríteni azzal is, hogy lenyomják az olaj árát. Moszkva legnagyobb bevétele ugyanis az energiahordozókból származik, és a hadseregüket is ebből finanszírozzák. Ha az olaj drága, van rá pénzük, de ha sikerül azt valahogy leszorítani, akkor nincs pénzük. Mikor kezdődött el a krími háború? Amikor 30 dollárra lement az olaj ára. Putyin elnök ott állt, hogy nincs pénz, nem lehet fizetni a nyugdíjakat – elfogyott.
Az USA-nak azért nem olyan könnyű lenyomni az árat a kínálat növelésével. Hiszen az ottani palaolaj kitermelése elég költséges.
A kanadai palaolajnak körülbelül 60 dollár a „break even”-je, afölötti világpiaci árnál már keresnek rajta. Viszont a technika folyamatosan fejlőik, a texasi palaolajmezőkön egyre olcsóbb a kitermelés. És rövid távon akár veszteség mellett is érdemes lehet termelni, ha ezért a politika valamiképp kárpótol – például adókedvezményekkel.
Akkor az olajárat leginkább a politika határozza meg? Nemrég olvastam egy amerikai nyilatkozatot, miszerint Washington „az utolsó ukránig” fogja védeni Ukrajna függetlenségét.
Legalább felerészben a politika befolyásolja az árat, ebben biztos vagyok. És abban is, hogy ha kitörne valamiféle háború Moszkva és Kijev között, az amerikaiak azonnal pumpálni kezdenék az olajat a piacra. Hogy ezzel a túlkínálattal pénzügyileg ellehetetlenítsék Oroszországot. Jelenleg egyébként komoly feszültséget okoz a NATO-n belül, hogy Németország orosz energiahordozókat vásárol. Hiszen ezzel tulajdonképpen a katonai „ellenségét” segíti pénzzel, vagyis szemben áll fő szövetségesével, az USA-val.
A politika tehát a jelek szerint legalább akkora szerepet játszik, mint a gazdasági fundamentumok. Mennyi lehet az egyensúlyi ár?
Ha egy hónap alatt 30 százalékot esik az ár, mint most, akkor valaki „hazudik” – vagy 40, vagy 75 dollárnál. Szerintem ma inkább a 75 dollár tekinthető reálisnak. A világgazdasági folyamatok alapján egyébként a 40-50 dolláros kurzus nevezhető reálisnak, a politikai manipuláció ezt fölfelé szerintem körülbelül 25 dollárral, lefelé 10 dollárral térítheti el – és ezt teszi ma is.
Ugyanakkor a megatrendek alapján a világ abba az irányba megy, hogy egyre kevesebb és kevesebb olaj kell.
Amikor nemrég az USA-ban jártam, magam is meglepődtem, hogy Arizonában, Nevadában a korábbi értéktelen, sivatagos földek az elmúlt években mennyire felértékelődtek, amint ellepték azokat a hatalmas napelemfarmok. De még nagyobb az elektromos autógyártás hatása. A Tesla 3-at – ami már csak árammal megy – most kezdik tömegesen gyártani. És valószínűleg a világ összes nagy autógyártója azt figyeli, van-e valós kereslet egy 25-30 ezer dollárba kerülő elektromos autóra.
Az első eredmények ebben a tekintetben azért lehűtötték a túlzott optimizmust.
Persze, a Teslának is megvannak a „gyermekbetegségei”. A nagyobb és drágább S modellnél például az ajtó és a karosszéria közti rés nem mindig egyforma, a belső műanyagok kicsit mozognak. De ezek mind gyártási problémák, amik javíthatók. Ahogy az emberek kezdik megszokni, és az infrastruktúra – ami Amerikába már megvan – egyre jobban kiépül a világon, úgy a két globális „nagyágyú”, a Volkswagen és a Toyota is rástartol. Akkor mondjuk 5 éven belül eljuthatunk oda, hogy az olajárat már az elektromos autók havi vagy heti eladása irányíthatja.
Jelenleg azonban még inkább a politika, elsősorban az amerikai–orosz kakaskodás. Mit gondol, lesz nyílt háborúskodás?
Nincs az az orosz politikus, vagy oligarcha, aki a saját jólétét kockára tenné egy háborúval. Míg Sztálin puritán ember volt, Putyin és környezete már hihetetlen luxusban él.
Az elmúlt 80 évben az olaj vitte a hátán a világgazdaságot, volt fő hajtóereje az innovációnak. Ez változik?
Henry Ford feleségének már 100 éve elektromos autója volt. Az, hogy a világ az olajközpontú irányba ment el, leginkább egy amerikai olajmágnásnak, a hihetetlen akaraterejéről híres Rockefellernek tulajdonítható. Mára a technológiai fejlődésnek köszönhetően vannak olyan akkumulátorok, amelyek 300-500 kilométerre el tudnak vinni egy autót, és egyre több embernek van elege a – bizony elég kellemetlen szagot eregető – belső égésű motorokból.
Az eredeti interjú a TotalReturn magazin 2019 januári számában jelent meg.
https://digitalstand.hu/olvaso/102143
