piacok

Passzív befektetők

by Duro 2017. április 5.

A kollektív befektetési formák, melyek korábban nyugdíjpénztárakból és befektetési alapokból álltak nagyjából 15 évvel ezelőtt kezdtek tömegesen kiegészülni ún. ETF-ekkel, azaz tőzsdén forgó befektetési alapokkal (exchange traded funds). Ezek a termékek olyan befektetési alapok, melyek egy ismert index, vagy egy befektetési célcsoportra speciálisan létrehozott index követésére jöttek létre, és tőkéjüket az indexben levő részvények súlyának megfelelően allokálják. A befektetések hátránya, hogy nem válogat az indextagok közül aszerint, hogy melyik a jó és melyik a rossz részvény, előnye viszont az, hogy az index követéséhez nem kell sem sok ész sem sok erőforrás, sőt, megfelelő informatikai infrastruktúra esetén ember sem. Az ETF-ek tehát igen költséghatékony eszközök azok számára, akik nem hisznek abban, hogy a hivatásos befektetők többsége konzisztensen jól tud egyedi részvényt kiválasztani (ebben van is némi igazság), illetve ha hisznek is benne, nem gondolják, hogy azért hosszú távon megéri magas vagy akár közepes díjakat fizetni.

Az alábbi ábra az S&P 500 indexet, illetve azok szektorait leképező, 9 darab SPDR ETF-ben levő vagyon nagyságát hasonlítja az indexben levő részvények tőkeértékhez képest. Hangsúlyozom, hogy ez nem az indexet passzívan követő összes vagyon, csak ennek az emblematikus, és igen népszerű ETF-családnak a relatív nagysága. A valóságban egyre-másra születnek a ETF-ek hogy az S&P 500-at vagy annak részeit kopírozzák le.

A kilenc főbb SPDR ETF és a S&P 500 index tőkeértékének aránya

A kevesebb, mint 2 százalék nem tűnik soknak, de mint mondtam, ennek többszöröse is születik új alapokban, így a passzív befektetők aránya az összes ilyen termékben, nem csak az SPDR-családban, ennél nagyságrendekkel nagyobb lehet. Az itt ábrázolt trendnél tehát a nehezen mérhető valóság sokkal erősebb.

Jó-e ez? Az ügyfeleknek bizonyos esetekben igen, hiszen a hagyományos befektetési alapok esetén nincs garancia, hogy az jobban teljesít, mint az index, viszont többe kerülnek, mint az ETF-ek, és tíz év alatt a költségkülönbség tetemes is lehet, egy nyugdíjcélú, igen hosszú megtakarítás esetén pedig elképesztő mértéket is ölthet. Ugyanakkor az ügyfél el is zárja magától a lehetőséget, hogy jobbat kapjon, mint az átlag, pedig szép számmal vannak olyan hivatásos befektetők, akik hosszú távon képesek ilyen teljesítményre.

A másik hátránya az indexalapú, passzív befektetésnek az, hogy nem támogatja a hatékony tőkeallokációt: azt, hogy egy részvénybe ne azért menjen a pénz, mert a múltja miatt most nagy a tőzsdei kapitalizációja, hanem azért, mert az alapos elemzésre támaszkodó befektető úgy látja, hogy a jövője elég ígéretes ahhoz, hogy megéri rá tőkét áldozni. A passzív befektetés tehát a múltba réved, és tőkepiacok fő funkcióját, a jövőbe néző, ha nem is minden esetben sikeres, de legalább arra törekvő tőkemegosztást akadályozza.

A szakértők szerint az ETF-eken keresztüli befektetések még mindig komoly expanzió előtt állnak, aminek tehát vannak előnyei, de a tőkepiacokat egyre inkább a gyorsan mozgó tömegek játékszerévé teszi. Az indexkövető alapokat létrehozó alapkezelők ugyanakkor igyekeznek tematikus alapokat is létrehozni, ami egy-egy iparág, vagy éppen befektetési téma (pl. vízgazdálkodás, vagy nem konvencionális olaj-termelés) iránt érdeklődők számára nyújt lehetőséget. Ez némileg lazítja a befektetések passzivitását, de tény, hogy az egyedi részvénykiválasztáson alapuló befektetések súlya egyre kisebb.

Ez viszont lehetőséget is ad az egyedi részvénysztorikból, alulról építkező hivatásos befektetőknek, hogy olyan lehetőségeket keressenek, ahol a fürdővízzel együtt a gyerekeket is kiöntötték.

Forrás: Bloomberg, Aegon

Megjegyzés: 2008 végén látható egy megugrás az arányban, ami az S&P 500-at leképező ETF kibocsátott mennyiségében bekövetkezett hirtelen növekedésnek köszönhető. Sokan, akik akkor a piac esésére számítottak és az S&P 500 indexet akarták shortolni, azt az indexet lekövető ETF kölcsönvételével tették meg. Az ETF-ek működési mechanizmusa némileg eltér a hagyományos befektetési alapokétól, és a nagy mennyiségű kölcsönvételi igényt csak újabb ETF-ek kibocsátásával lehet fedezni. Ezzel aztán az ETF kezelőjének és a vele együtt dolgozó közvetítőknek még egy csomó dolga volt, ami meg sokba került, jól megdrágítva a piac shortolását. Ez a történetünk szempontjából amúgy nem fontos, csak a váratlan és első látásra érthetetlen 2008-as kiugrást hivatott magyarázni.

Tetszett? Iratkozzon fel, hogy többet tudjon meg.