Tegnap jött ki a harmadik negyedéves japán GDP, ami nem vált sem az ország, sem Abe Sinzo dicsőségére. Negyedéves alapon a gazdaság 0,4%-kal csökkent úgy, hogy a második negyedév is 1,9%-os esést hozott. De tudni kell, hogy Japánnak nincs könnyű helyzete.
Az ellenszél természetesen a demográfia: az ötvenes és a hatvanas években a munkaképes korú lakosság évi 1,9% körüli mértékben nőtt, tehát a munkaerő hatékonyságának növekedése nélkül is ab start 2%-kal tudott nőni a gazdaság. A hetvenes-nyolcvanas évekre ez 0,9%-ra mérséklődött, a kilencvenes évekre eltűnt, 2000-től pedig gyorsuló ütemben esik vissza a munkaképes korúak száma, 2010 és 2015 között várhatóan évi 1%-kal csökken. Ez utóbbi adat annyit jelent, hogy 10 éven keresztül egy évi nulla százalékos növekedést összesen 10%-os munkaerőhatékonyság-növekedéssel lehetne összehozni. Nem probléma, feladat, igaz?
Ha a Japán GDP-t a munkaképes korú lakosságra vetítjük, akkor is látható az 1990-es évek eleji konjunkturális törés, de messze nem olyan lehangoló a kép, mint maga a tiszta szám. Japán munkaképes korúakra vetített GDP-je az elmúlt években 1,2%-kal nőtt trendszerűen. Nem tűnik kimagasló értéknek, de a fejlett országok között Japánnak nincs szégyenkezni valója. Az már nagyobb probléma, amit a múltkor olvastam (visszaigazolást még nem találtam, de megbízhatónak tűnt a forrás): Japánban manapság több felnőtt pelenkát adnak el, mint gyermeket. A korfát nézve ez nem is elképzelhetetlen.
A Japán GDP alakulása magában és a munkaképes korú lakosság nagyságával korrigálva, 1980 = 100
Forrás: Bloomberg, ENSZ, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
