Eltelt 2012 első fél éve, amely számos izgalmat tartogatott a befektetők számára: az év elején szemtanúi lehettünk a valaha volt egyik legnagyobb és legösszehangoltabb monetáris lazítás sorozatnak Európa szerte, amely előhívta a bikákat rejtekhelyükről. A hatalmas szárnyalást azonban csakhamar visszavetették az újonnan beérkező makroadatok: az eurózóna és a mentsvárként tekintett hatalmas feltörekvő gazdaságok (India, Kína) lassulását előrejelző indikátorok lehűtötték a kedélyeket.
Az eurózóna válsága és a görög dráma tovább folytatódott, nem egyszer komoly eséseket előidézve. Ugyanakkor számos, korábban nem tapasztalt jelenség ütötte fel a fejét: a fejlett gazdaságokban történelmi mélypontra süllyedtek a reálkamatlábak, ezzel is leszűkítvén mind a befektetők, mind pedig a monetáris hatóságok lehetőségeit. Mindemellett megnőtt a politikai bizonytalanság: a piacok egyre gyakrabban várnak iránymutatást egy-egy európai csúcstalálkozótól, amelyek kimenetele komolyan meg tudja mozgatni a piacokat. Részben ehhez köthető, hogy az elmúlt időszakban oly mértékben megnőtt a tartós volatilitás, amilyet a Lehman-válság előtti időkben nem sokan gondoltak volna. A konjunktúraciklusok is egyre rövidebbek lettek, ami önmagában is gyakrabban átgondolt befektetési politikát tesz szükségszerűvé.
Mit tehet ilyen időkben a befektető? Válassza az abszolút hozamú alapokat!
Melyek a legfőbb különbségek a benchmarkkövető és a total return szemléletű alapok között? Miért érdemes a befektetőnek ez utóbbit választania?
A referencia indexhez kötött alapok legfőbb célja az, hogy a benchmark index teljesítményét (és lehetőleg a versenytársakét is) meghaladja. Ezzel azonban az alap tulajdonosa implicit módon elfogadja a benchmarkkal való több-kevesebb együttmozgást, így amennyiben az alap által követett eszközosztály például 20%-ot esik a kedvezőtlen piaci folyamatok következtében, akkor a -10%-os eredmény már kiemelkedőnek tekinthető – a befektető viszont aligha lesz boldog. Az abszolút hozamú alapok célkitűzése egészen más: mindig, minden piaci feltétel mellett pozitív hozam elérésére törekszik. Legfőbb erénye, hogy szakértő határozza meg rendszeresen az egyes eszközosztályok közötti allokációt, így az alap által sokkal gyorsabban, rugalmasabban és alacsonyabb költséggel reagálhat a befektető a piaci eseményekre, ezzel alkalmazkodván napjaink kihívásaihoz. A tágabb befektetési politika lehetővé teszi, hogy az alap teljes mértékben profitálni tudjon egy olyan elsöprő erejű részvénypiaci rallyból, mint amilyen az év elején bontakozott ki, ugyanakkor a pánikszerű kockázatkerülés idején (amely az év során számtalanszor bekopogtatott) eladhatja a piaci változásokra érzékenyebb eszközöket és helyette defenzívebb, kamatozó termékekben dolgoztathatja tovább a befektetők pénzét. A megengedett eszközök széles köre lényegesen nagyobb diverzifikációt, szabadabb egyedi értékpapír választást és jobb kockázat/hozam arány kialakítását teszi lehetővé, ezáltal a medvepiacok beköszöntének idején nem csak megvédeni lehet képes a befektetett vagyontömeget, de akár még profitálhat is a piaci árfolyamesésekből. Az európai adósságválság és az eddig elégtelen tüneti kezelése, napjaink kihívásokkal és izgalmakkal teli piaci eseményei sokkal inkább megkövetelik az abszolút hozamú vagyonkezelés előretörését, mint valaha.
