Tegnap jó pár inflációs adat látott napvilágot Európában és finoman szólva egyik sem az erős inflációs nyomásról tanúskodott. Az inflációs várakozások ennek megfelelően csökkentek is, immáron történelmi mélységet érve el.
Finnország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Svédország és az Egyesült Királyság publikált inflációs adatot, volt, ahol a maginflációval együtt, volt, ahol még anélkül. Az általános kép az, hogy az árszínvonal növekedése aggasztóan alacsony ahhoz képest, hogy mind a konjunktúra, mind az adósságteher szempontjából pont az ellenkezőjére lenne szükség.
Ennek megfelelően az inflációval indexált államkötvények és a fix kamatozású kötvények hozamkülönbségéből kiolvasható piaci inflációs várakozások az adat rövid történetének mélypontjára estek Németországban, és fontos támaszt tesztelnek Amerikában. Feltéve, hogy Amerika sem egy szigetként él a világban, és az összes többi fejlett ország deflációs veszélye mellett nem lesz szó az amerikai infláció elszaladásáról sem, nagyjából biztosak lehetünk abban, hogy kamatemelésre sem az USA-ban, sem más fontos fejlett országban nem kerül sor egy jó ideig. Sőt, inkább azon kell gondolkozni, hogy nem írja-e át a konjunktúráról alkotott képünket az, hogy az infláció esetleg valamilyen kellemetlen tipping pointhoz érkezik és jóval alacsonyabb lesz, mint szeretnénk.
Ebből az is következik, hogy ha valaki azért fél a kötvényektől, mert jön a kamatemelés, akkor rossz úton jár. Félhet a kötvényektől bármi más miatt kedve szerint, de kamatemelésre egyelőre ne bazírozzon.
A kötvénypiac inflációs várakozásai a 10 éves lejáraton
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
