Az orosz gazdaság lassulása nem idén kezdődött. A 2002-2008 közötti 7-8 százalékos éves GDP növekedéssel szemben az elmúlt években inkább 4 százalék körüli növekedés volt jellemző az orosz gazdaságra, az elmúlt időszakban azonban ehhez képest is jelentősen lelassult. A 2012-es választások során ígért reformok nagy része elmaradt, a szerkezeti átalakulás nem ment végbe, az állami, illetve vállalati beruházások jelentősen visszaestek. Míg 2014-ben ennek némi javulása volt várható – főként az olaj és gázipari beruházások felfutásának köszönhetően -, az ukrán konfliktus hatására megugró gazdasági kockázatok, valamint az emelkedő kamatkörnyezet hatására valószínűleg a jövőben továbbra sem várható ennek felfutása. Az elmúlt években talán leginkább a belső fogyasztás növekedése adott némi erőt a gazdaságnak, a tavalyi évben azonban ezen a fronton is lassulás volt látható (főként a fogyasztási hitelezés visszaszorítása következtében). A gyenge belső fogyasztás ellenére pedig a folyamatosan csökkenő folyó fizetési mérleg többlet szintén negatívan járult hozzá a növekedéshez az elmúlt időszakban (bár a gyenge rubel hatására itt várható némi javulás).
Az orosz gazdaság tehát eddig is komoly lassuláson ment keresztül, az ukrán konfliktus pedig tovább erősítette a lefelé tartó spirált. Még március elején 2 százalékos növekedést vártak az elemzők, addig jelenleg 1,2 százalékos az idei évi konszenzus. Ebben azonban még nincs benne a konfliktus elmélyülése esetén várható további tőkekiáramlás. Az orosz gazdasági miniszter szerint az első negyedévben már közel 70 milliárd dollár áramlott ki az orosz gazdaságból, ami több mint tavaly egész évben. A Sberbank vezérigazgatója, Herman Gref szerint amennyiben a tőkekiáramlás eléri a 100 milliárd dollárt, az ország könnyen recesszióba fordulhat. Így tehát bármiféle komolyabb gazdasági szankció nélkül is könnyen kialakulhat recesszió.
Az amúgy is gyenge növekedést produkáló orosz állam tehát gazdaságilag komoly árat fizethet az ukrán konfliktusért. Ugyanakkor a gazdasági érdekek könnyen alárendelődhetnek a politikai érdekeknek (Putyin népszerűsége a Krím félsziget annektálása után 6 éves csúcsra ugrott), így egyáltalán nem biztos, hogy az esetleges recesszió veszélye elrettenti az orosz vezetést.
