A 2013-as év egyik meghatározó eseménye volt itthon az alapkamat meredek esése, ami magával rántotta a – magyar lakosság által egyik leginkább kedvelt befektetési forma, vagyis – a banki betétek kamatait is. Mint, ahogyan azt korábban megírtuk, mindez az állampapírok és a befektetési alapok felé terelte a lakossági megtakarításokat, érdemes azonban újra megvizsgálni, hogy mi történt az azóta eltelt lassan fél év során, hiszen a trend folytatódott.
A Magyar Nemzeti Bank statisztikái között, a nemzetgazdaság pénzügyi számláiról szóló kimutatásokból látható, hogy a hazai háztartások 2013 elején még a teljes nettó pénzügyi vagyonuk mintegy 45%-át tartották betétben. Ez a szám év végére 36,1%-ra, 2014. március végére (a jelenlegi legfrissebb adat) pedig 34,4%-ra süllyedt: idén az első negyedévben további közel 200 milliárd Ft hagyta el ezt a megtakarítási formát (tavaly év eleje óta pedig csaknem 1000 milliárd Ft). Az így, illetve más változások kapcsán felszabaduló, valamint a gyarapodó vagyon alapvetően két befektetési formának kedvezett: az állampapíroknak, illetve a befektetési alapoknak.
A lakosság által birtokolt teljes állampapír-állomány március végére elérte a 2178 milliárd forintot (a központi költségvetés teljes forintadósságának 15,6%-a), ami azt jelenti, hogy 2014 első három hónapjában 187 milliárd forinttal, 2013 eleje óta pedig 932 milliárd forinttal haladta meg a korábbi szintet. Igen jelentős összegekről beszélünk, hiszen ez a közel 1000 milliárd Ft egyben azt is jelenti, hogy a lakosság a teljes nettó pénzügyi vagyonának közel 5%-át csoportosította át betétekből állampapírokba (ráadásul a lakossági állampapírok teljes forintadósságon belüli aránya is 5,3%-kal nőtt 2013 óta)!
Az ÁKK által folytatott erős kampány, illetve a gazdaságpolitika által célként kitűzött terv tehát komoly összegeket vonzott be, érdemes azonban megvizsgálni annak összetételét is, illetve azt, hogy 2014-ben eddig hogyan alakultak a tényadatok a tervekhez képest, valamint milyen kilátásokkal kecsegtet mindez a jövőre nézve? Mivel májusi adatok (a háztartások által birtokolt teljes állampapír-állományból) csak a tisztán lakossági típusú papírokra állnak rendelkezésre, így érdemes ott vizsgálódnunk.
Az április végi Módosított finanszírozási kiadvány alapján 2014-re a lakossági állampapírokból 607 milliárd forintos nettó kibocsátást terveztek be (1960 milliárd forintos bruttó összeg mellett). Ebből (nettó) május végéig 279 milliárd forint teljesült is, azaz valamivel a terveknél jobban áll a kibocsátás. Ami a megbontást illeti: durván 500 milliárdot kincstárjegyből, 100 milliárdot pedig kötvényből terveztek eladni. A tényadatok május végéig rendre 211 és 69 milliárd forintra teljesültek, azaz itt is jobban áll az ÁKK a terveknél. Az összetételre nézve azonban jól látható, hogy gyakorlatilag a kamatozó kincstárjegy a slágertermék, hiszen ennek aránya folyamatosan nő a lakossági állampapírokon belül (2013. elején még csak ~45% volt, májusra 61,4%-ra nőtt). Ez a lakosság befektetési ismereteit, viselkedését elnézve érhető, hiszen a kamatozó kincstárjegyek könnyen megfeleltethetőek a betét alternatívájának (1 éves lejárat, előre definiált fix hozam), ráadásul az adósságkezelő jelentősen kedvezőbb feltételekkel árulta ezeket az értékpapírokat: a megfelelő lejáratú éves diszkont kincstárjegyekhez képest jellemzően 60-70 bázisponttal (sőt volt olyan is, mikor közel 1,5%-kal) magasabb hozamon lehetett jegyezni KKJ-t. Mindez azonban kockázatokat is rejt az ÁKK számára. Egyrészről a lakossági állomány átlagos hátralévő futamideje rövidebb, mint a teljes forintadósság megcélzott durációja (2,5 +/- 0,5 év), (ami egyben azt is jelenti, hogy a többi papírból valamelyest a hosszabb lejáratok felé kell elmozdulnia az ÁKK-nak, hogy tartani tudja a megcélzott sávot) másrészről már a „slágertermék” KKJ által kínált hozam (jelenleg 2,9%) is elért egy olyan lélektani alacsony szintre, ami elgondolkodtató, hogy tartható –e ez az igen dinamikus értékesítés belőle (könnyen elképzelhető, hogy a befektetési alapok még inkább előtérbe kerülnek). Ráadásul a valamivel hosszabb futamidejű (tehát refinanszírozás szempontjából kedvezőbb) Prémium és Bónusz Magyar Államkötvények növekedése (bár nagyon jelentős volt), messze elmaradt az 1 éven belül lejáró KKJ-kétől. A betervezett növekedés, illetve az állomány nagysága alapján is elmondható, hogy kimondottan fontos az államadósság szerkezetének és finanszírozásának alakulását illetően a lakossági állomány dinamikája, így a jövőben is érdemes szorosan követni.
